~1. Fejezet~

Sziasztok babák :3 A mi drága Liam -ünk szülinapja alkalmából meghoztam az 1.fejezetet..
Remélem tetszik majd! c:
Jó olvasást :)
U.i.: Az esetleges helyesírási hibákat kérlek nézzétek el.. telefonról nem valami jó blogot írni ><
                                                                                                                                                   Sarah xx.
Miután bezártam az ajtót, kézen fogva indultunk el a Louis által kitalált helyre.
Bő 10 perc romantikus séta után, London egyik étterméhez értünk. A mosoly, rögtön lefagyott az arcomról, amikor az étterem nevére pillantottam. Anya itt dolgozik felszolgálóként. Így, hogy ő egész este szemmel tarthat minket, esélytelen, hogy elmondjam Louisnak, hogy apa lesz.
-Öhm..kicsim..nem lehetne, hogy máshol vacsizzunk? Itt dolgozik anya, és van valami, amit muszáj elmondanom, de úgy, hogy ő körülöttünk fog sertepertélni esélytelen.-közel hajolva hozzá, egy csókot loptam tőle.
-Valami baj van, édes? Mi olyan fontos?-a szemei aggódottságot tükröztek.
-Nem. Nincs semmi baj. Vagyis...
Louis a lehető leg közelebb húzott magához, majd a hátamat kezdte simogatni.
-Akkor..menjünk máshova?-nézett rám Louis kb. 5 perc ölelkezés után.
-Nem kell. Csak az a kérésem, hogy egy eldugottabb helyre üljünk.
-Rendben, baby. Gyere.-egy gyors csók után, egymás mellett sétáltunk be az étterembe.
Rögtön kiszúrtam anyát, ahogy ő is minket. Szuper!
Kérésemre, egy eldugottabb helyre ültünk le. Mosolyogva Louist néztem.
-Bontsunk ki 1-2 szerencse sütit.-mondta mosolyogva Louis, majd az asztalra helyezte a szerencse sütis kosarat.
Kivettem egy sütit, majd szétnyitottam. Nagy meglepetésemre nem papír volt benne, hanem egy gyűrű esett ki belőle, egyenesen a tányéromba, így az egy hanggal jelezte, hogy leesett.
Louis kivette a tányérból a gyűrűt, majd letérdelt elém.
-Sarah. Ez a 8 hónap elég volt arra, hogy teljesen megismerjelek! Szeretlek, és ha akarnám se tudnék ellenállni neked. Szóval.. Lennél a feleségem?-nézett a szemembe.
-Igen!-mondtam ki a bűvös szót.
Louis az ujjamra húzta a gyűrűt, majd miután felállt én is felálltam. Karjaimat Louis nyaka köré fontam, majd csókban forrtunk össze.
Ahhoz képest, hogy nem az étterem középén voltunk, körülöttünk mindenki tapsolni kezdett, míg mi még mindig kényeztettük egymást csókunkkal.
Pár perc múlva levegő hiányában válltunk el egymástól. Mosolyogva ültünk vissza a helyünkre mind a ketten.
-Na jó..akkor most en jövök..-kezdtem bele a mondandómba-szóval..voltak a rosszulléteim meg ilyesmi..kezdtem egy kicsit aggódni ezért tegnap elmentem az orvoshoz..és kiderült, hogy..4 hetes terhes vagyok..-nyögtem ki nagy nehezen.
Louisra néztem, és az arcáról csak egy valamit tudtam leolvasni: a boldogságot.
-Baby, ez fantasztikus!-mondta boldogan.
-Örülsz?-kérdeztem kissé felénken.
-Persze, hogy örülök baby! Szeretlek!-közelebb hajolt hozzám, majd egy lágy csókot hagyott ajkaimon.
-Én is!
Miután leadtuk a rendelésünket, kb. 15 perc után ki is hozták.
Elkezdtünk enni. Mindketten már majdnem végeztünk, amikor megpillantottam 4 idiótát. Akaratlanul is elmosolyodtam rajtuk, ahogy az asztalunkhoz rohannak, és mind nekem esnek.
-Srácok, nem kapok levegőt.-nevettem.
-Oh, bocsi Törpe.-nevetett Liam, majd mind elengedtek.
-Hé! Azért olyan kicsi nem vagyok!-játszottam a durcit.
-Bocsánat Mrs. Tomlinson. Nem akartam megbántani.-nevetett tovább Leeyum.
Gúnyos tekintettel néztem Liamre, majd észre vettem, hogy az asztalunkhoz közeledik Dan és Pezz.
-Köszi, hogy kint hagytatok minket..-vágta a srácokhoz Pezza, mire belőlem kitört a kuncogás.
-Nagyon szívesen drágám.-húzta közel magához Malik, Perriet.
Mosolyogva néztem rájuk, majd ugyan ebben a formában Louisra tereltem tekintem.
-Srácok, szerintem inkább otthon kéne őrjöngnünk.-nevettem.
-Miért?-nézett rám tettetett komolysággal, a cuki ír manó.
-Nézz körbe, drága.-mosolyogtam rá.
-Oh..menjünk haza!!-látszott Niall- en, hogy próbálja visszafogni magát. Persze kisebb nagyobb sikerrel.
Niall kijelentésével mindenki egyet értett. Louis fizetett, majd távoztunk az étteremből...
                                ***
Mivel nekem nem volt kedvem a srácok ökörködéseihez, ezért miután ezt közöltem Louissal, ő úgy döntött, hogy mivel ez a nap csak a miénk, így az éjszaka is.
-Haragszol, hogy váratlanul megjelentek a srácok?-nézett rám kiskutya szemekkel Louis.
-Miért haragudnék? Ahogy téged, úgy őket is szeretem. Persze nálad jobban senkit nem szeretek.-mosolyogtam- És amúgy is.. Mindig mosolyt csalnak az arcomra.-fejeztem be mondani valómat, miközben eldőltem a matracon.
Louis is ugyan is tett, majd egyik kezét a hasamra helyezte. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd egy csókot leheltem Louis ajkaira.
Pár perc múlva csókunkat az ajtó nyitódása zavarta meg. Az ajtóban az én drága anyukám állt.
"Jöhet a napi fejmosás..."-gondoltam magamban.
-Szia..sztok..-köszönt gúnyosan anya.
-Mi szél hozott erre felé?-kérdeztem ugyan abban a hangnemben.
-Sarah Davis! A 12 éves húgod nem viselkedik ilyen gyerekesen, mint te!
-Ez van.. Egyébként tématerelésben tökéletes vagy. Gratulálok..-tettem hozzá a "drámai" tapsolást, miközben felálltam.
-Ne szemtelenkedj velem Sarah!-emelte fel a hangját.
-Miért, mi lesz?-épp hogy befejeztem a mondatomat, anya tenyerét az arcomon éreztem. 20 év alatt először ütött meg, míg apa egyszer sem.
-Takarodj a lakásomból! Soha többé ne lássalak!-üvöltött anya.
Pár pillanat múlva, Louis már mellettem állt, és a kezemet fogta. Nagy szerencse, hogy Ő most itt van velem.
Már kezdtem azt hinni, hogy anya itt befejezett mindent, folytatta az idegesítő szövegét:
-Sosem gondoltam volna, hogy 20 évesen kurvát csinálsz magadból!-vágta hozzám újabb bántó szavait.
Lehidalva álltam Louis mellett, majd egy ismeretlen....