~2. Fejezet~

Hi babes! :3
Meghoztam a második fejezetet :)
Remélem tetszeni fog.:3
FIGYELEM!!!
1-2 trágár kifejezés előfordul a részben! Mindenki SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvassa!
U.i.: Köszönöm a 49 oldalmegtekintést, és az 1(?) kommentet :)
 Jó olvasást! :)

Lehidalva álltam Louis mellett, majd egy ismeretlen ismerőst pillantottam meg. A nevelő apám állt a szobámba. Köztudott, hogy Robin gyűlöl engem, de az érzés kölcsönös. Ki nem állhatom ezt a pasast. Arról nem is beszélve, hogy nem csak engem, de anyát is nem egyszer bántotta, és ő még ezek ellenére is szereti ezt a vadállatot. Már majdnem egy éve történt, hogy olyat tett velem, amit se anya, se Louis, se senki nem tud. Gondolom kíváncsiak  vagytok arra, hogy mit tett, így most elmesélem:
/Emlék/
Épp egy szórakozó helyről tartottam haza, amikor lépteket hallottam magam mögül. Próbáltam nem foglalkozni vele, csak gyorsítottam lépteimen, mire a követőm ugyan így tett. Kezdtem félni. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék egyedül, egy elhagyatott utcában, az éjszaka középén. Hirtelen futásnak eredtem, majd a mögöttem lévő valaki futva folytatta az utat utánam. Nem voltam valami gyors, hiszen magassarkú cipőben igen nehéz futni,ezért esélyt adtam az illetőnek arra, hogy utolérjen és elkapjon. Ugyan sötét volt, de az embert tökéletesen láttam. Robin. Hirtelen még jobban félni kezdtem.
Robin egy kést szegezett a torkomhoz. Szerencsére sikerült eltolnom, de éreztem, hogy ennyivel nem fogom megúszni.
Robin hirtelen mozdulata miatt, a kés hegye végighúzódott az oldalamon. Az említett helyből ömleni kezdett a vér. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék. -Ha anyádnak egy szót is mersz szólni erről, véged! Világos?-nézett rám Robin dühösen.
Mivel a fájdalom miatt nem tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam, majd Robin egy 'jó kislány'-t elmormolva elment.
Mivel anyának nem szólhattam, ezért apa számát tárcsáztam. 2 csörgés után fel is vette.
-Igen?-szólt bele a telefonba apa. A hangja kissé megnyugtatott.
-Sz..szia apa. Tudnál segíteni?-kérdeztem remegő hangon.
-Kicsim, mi a baj? Persze hogy segítek. Hol vagy?-hadarta el apa a mondatokat.
Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy melyik utcába lehetek.
-Nem tudom az utca nevét, csak annyit, hogy a parktól kb. 2 utcányira.
-Rendben, megyek.
-Apa, kérlek siess!-hangom hirtelen elhalkult, majd letettem a telefont.
Hosszú perceken keresztül vártam apára..de semmi. Már az ájulás szélén álltam, amikor észrevettem, hogy egy kocsi közeledik felém. A jármű előttem fékezett le, majd apa szállt ki belőle, aki rögtön odasietett hozzám.
-Mi a baj kicsim?-nézett rám aggodalommal telt szemekkel. Nem válaszoltam, csak az oldalamra pillantottam, amiből még mindig folyt a vér.
-Jézusom, gyere, menjünk a kórházba!-jelentette ki, majd pár másodperc múlva csak azt vettem észre, hogy apa már a karjai között tart, és a kocsi felé visz. Azután minden elsötétült.                                                                   ***
Amikor felébredtem, minden hófehér volt. Éreztem, hogy valaki a kezemet szorítja. Az illetőre pillantottam, aki nem volt más, mint apa.
-Mi történt Sarah? Jól vagy?-nézett rám apa kétségbeesetten.
-Anya nem tudhatja ezt meg!-mondtam, miközben az oldalamhoz nyúltam. A fájdalom áthatott az egész testemre. Szemeimből apró könnycseppek hullottak...
/Jelen/
-Miért is lennék kurva? Magyarázd meg kérlek!-háborodtam fel.
-Vegyél vissza magadból!-kiabált rám Robin.
-Nem vagy az apám! És különben is, nem felejtettem el azt amit egy éve tettél velem! Tudod a nyomok nem engedik, hogy elfelejtsem!-emeltem fel én is a hangom.
-Miről beszélsz, Sarah?-nézett rám anya.
-Arról, hogy a drága férjed megfenyegetett, miután kis híján megölt!-kiabáltam.
-Micsoda? Robin, ez igaz?-fordult anya Robin felé.
-Mi?! Dehogy is! A lányod csak össze-vissza beszél...-hazudott anya szemébe az előbb említett személy, azaz Robin.
-Ez nem igaz anya!-kiabáltam.
-Nincs semmi bizonyítékod te ribanc!!-kiabált Robin, majd nem épp gyengén ellökött. Mivel Louis pont mögöttem állt, ezér szerencsére nem kellett megismerkednem a padlóval.
 -De, képzeld van!
Felhúztam a pólómat addig, hogy az egy éve ejtett vágás hege látszódjon, majd ezután leültem az ágyra és elmeséltem mindent anyának, mire ő.......

Prológus

Sziasztok:) Meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog!:) Légyszi kommenteljetek, mert tudni szeretném, hogy itt abbahagyjam -e az egészet, vagy érdemes folytatni.
Nekem így elsőre 1-2 komi is elég!
Jó olvasást! :)
                                            Sarah xx.
Már csak percek kérdése, és itt lesz értem Louis..vacsizni megyünk.
A szobámban helyet foglaló egész alakos tükörben bámultam végig magamon. A ruhám fekete színben pompázott és a térdem felett húzódott. Az anyagot igazgatva azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom tálalni Louisnak, hogy a One Direction - Barátnők egyik tagja -ez lennék én- terhes. Igen, terhes vagyok, amit tegnap tudtam meg. Álmomban sem gondoltam volna, hogy 20 évesen anya leszek. Én erre olyan 5-10 évvel később számítottam, és nem most. Louissal több mint 8 hónapja vagyunk együtt.
A tükörbe nézve a hasamra pillantottam, ami tényleg tükrözte azt, hogy a tükör előtt egy 4 hetes terhes áll.
De mi van, ha tönkre teszem egy 23 éves szupersztár életét ezzel a kis csöppséggel?
Gondolat menetemet a csengő hangja zavarta meg.
Sóhajtottam egyet, majd méretes sarkú cipőmben elindultam az emeletről az ajtó felé.
Az ajtónál a nővérem kutyáját pillantottam meg. Rosszallóan megráztam a fejem. Nessa tudja, hogy anya utálja, ha a kutya a lakásban van, mivel nem valami kis méretű állatról van szó és folyton az ajtót kaparja.
Elértem az ajtóhoz. Mielőtt kinyitottam volna, a kezemet a kilincsre tettem, majd egy nagy levegő vétel után lenyomtam az ujjaim között szorongatott tárgyat.
Louis rögtön egy csókkal fogadott.
- Boldog nyolcadik hónapfordulót!-nyomtam egy puszit puha ajkaira.
- Neked is, baby!-nyújtott át egy csokor gyönyörű vörös rózsát.
Na igen, a második hónap után úgy döntött, hogy becézni fog, és ezalatt a "baby", "édes", "kicsim", "törpe" jelzőket kaptam, ami nem igazán zavart.
Mosolyogva átvettem tőle a csokrot, majd egy vízzel teli vázába helyeztem.
-Mehetünk?-nézett rám mosolyogva, miközben ujjait összekulcsolta az enyémmel, majd én egy bólintással le is rendeztem.
Miután az ajtót bezártam, kézen fogva indultunk el a ...

~1. Fejezet~

Sziasztok babák :3 A mi drága Liam -ünk szülinapja alkalmából meghoztam az 1.fejezetet..
Remélem tetszik majd! c:
Jó olvasást :)
U.i.: Az esetleges helyesírási hibákat kérlek nézzétek el.. telefonról nem valami jó blogot írni ><
                                                                                                                                                   Sarah xx.
Miután bezártam az ajtót, kézen fogva indultunk el a Louis által kitalált helyre.
Bő 10 perc romantikus séta után, London egyik étterméhez értünk. A mosoly, rögtön lefagyott az arcomról, amikor az étterem nevére pillantottam. Anya itt dolgozik felszolgálóként. Így, hogy ő egész este szemmel tarthat minket, esélytelen, hogy elmondjam Louisnak, hogy apa lesz.
-Öhm..kicsim..nem lehetne, hogy máshol vacsizzunk? Itt dolgozik anya, és van valami, amit muszáj elmondanom, de úgy, hogy ő körülöttünk fog sertepertélni esélytelen.-közel hajolva hozzá, egy csókot loptam tőle.
-Valami baj van, édes? Mi olyan fontos?-a szemei aggódottságot tükröztek.
-Nem. Nincs semmi baj. Vagyis...
Louis a lehető leg közelebb húzott magához, majd a hátamat kezdte simogatni.
-Akkor..menjünk máshova?-nézett rám Louis kb. 5 perc ölelkezés után.
-Nem kell. Csak az a kérésem, hogy egy eldugottabb helyre üljünk.
-Rendben, baby. Gyere.-egy gyors csók után, egymás mellett sétáltunk be az étterembe.
Rögtön kiszúrtam anyát, ahogy ő is minket. Szuper!
Kérésemre, egy eldugottabb helyre ültünk le. Mosolyogva Louist néztem.
-Bontsunk ki 1-2 szerencse sütit.-mondta mosolyogva Louis, majd az asztalra helyezte a szerencse sütis kosarat.
Kivettem egy sütit, majd szétnyitottam. Nagy meglepetésemre nem papír volt benne, hanem egy gyűrű esett ki belőle, egyenesen a tányéromba, így az egy hanggal jelezte, hogy leesett.
Louis kivette a tányérból a gyűrűt, majd letérdelt elém.
-Sarah. Ez a 8 hónap elég volt arra, hogy teljesen megismerjelek! Szeretlek, és ha akarnám se tudnék ellenállni neked. Szóval.. Lennél a feleségem?-nézett a szemembe.
-Igen!-mondtam ki a bűvös szót.
Louis az ujjamra húzta a gyűrűt, majd miután felállt én is felálltam. Karjaimat Louis nyaka köré fontam, majd csókban forrtunk össze.
Ahhoz képest, hogy nem az étterem középén voltunk, körülöttünk mindenki tapsolni kezdett, míg mi még mindig kényeztettük egymást csókunkkal.
Pár perc múlva levegő hiányában válltunk el egymástól. Mosolyogva ültünk vissza a helyünkre mind a ketten.
-Na jó..akkor most en jövök..-kezdtem bele a mondandómba-szóval..voltak a rosszulléteim meg ilyesmi..kezdtem egy kicsit aggódni ezért tegnap elmentem az orvoshoz..és kiderült, hogy..4 hetes terhes vagyok..-nyögtem ki nagy nehezen.
Louisra néztem, és az arcáról csak egy valamit tudtam leolvasni: a boldogságot.
-Baby, ez fantasztikus!-mondta boldogan.
-Örülsz?-kérdeztem kissé felénken.
-Persze, hogy örülök baby! Szeretlek!-közelebb hajolt hozzám, majd egy lágy csókot hagyott ajkaimon.
-Én is!
Miután leadtuk a rendelésünket, kb. 15 perc után ki is hozták.
Elkezdtünk enni. Mindketten már majdnem végeztünk, amikor megpillantottam 4 idiótát. Akaratlanul is elmosolyodtam rajtuk, ahogy az asztalunkhoz rohannak, és mind nekem esnek.
-Srácok, nem kapok levegőt.-nevettem.
-Oh, bocsi Törpe.-nevetett Liam, majd mind elengedtek.
-Hé! Azért olyan kicsi nem vagyok!-játszottam a durcit.
-Bocsánat Mrs. Tomlinson. Nem akartam megbántani.-nevetett tovább Leeyum.
Gúnyos tekintettel néztem Liamre, majd észre vettem, hogy az asztalunkhoz közeledik Dan és Pezz.
-Köszi, hogy kint hagytatok minket..-vágta a srácokhoz Pezza, mire belőlem kitört a kuncogás.
-Nagyon szívesen drágám.-húzta közel magához Malik, Perriet.
Mosolyogva néztem rájuk, majd ugyan ebben a formában Louisra tereltem tekintem.
-Srácok, szerintem inkább otthon kéne őrjöngnünk.-nevettem.
-Miért?-nézett rám tettetett komolysággal, a cuki ír manó.
-Nézz körbe, drága.-mosolyogtam rá.
-Oh..menjünk haza!!-látszott Niall- en, hogy próbálja visszafogni magát. Persze kisebb nagyobb sikerrel.
Niall kijelentésével mindenki egyet értett. Louis fizetett, majd távoztunk az étteremből...
                                ***
Mivel nekem nem volt kedvem a srácok ökörködéseihez, ezért miután ezt közöltem Louissal, ő úgy döntött, hogy mivel ez a nap csak a miénk, így az éjszaka is.
-Haragszol, hogy váratlanul megjelentek a srácok?-nézett rám kiskutya szemekkel Louis.
-Miért haragudnék? Ahogy téged, úgy őket is szeretem. Persze nálad jobban senkit nem szeretek.-mosolyogtam- És amúgy is.. Mindig mosolyt csalnak az arcomra.-fejeztem be mondani valómat, miközben eldőltem a matracon.
Louis is ugyan is tett, majd egyik kezét a hasamra helyezte. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd egy csókot leheltem Louis ajkaira.
Pár perc múlva csókunkat az ajtó nyitódása zavarta meg. Az ajtóban az én drága anyukám állt.
"Jöhet a napi fejmosás..."-gondoltam magamban.
-Szia..sztok..-köszönt gúnyosan anya.
-Mi szél hozott erre felé?-kérdeztem ugyan abban a hangnemben.
-Sarah Davis! A 12 éves húgod nem viselkedik ilyen gyerekesen, mint te!
-Ez van.. Egyébként tématerelésben tökéletes vagy. Gratulálok..-tettem hozzá a "drámai" tapsolást, miközben felálltam.
-Ne szemtelenkedj velem Sarah!-emelte fel a hangját.
-Miért, mi lesz?-épp hogy befejeztem a mondatomat, anya tenyerét az arcomon éreztem. 20 év alatt először ütött meg, míg apa egyszer sem.
-Takarodj a lakásomból! Soha többé ne lássalak!-üvöltött anya.
Pár pillanat múlva, Louis már mellettem állt, és a kezemet fogta. Nagy szerencse, hogy Ő most itt van velem.
Már kezdtem azt hinni, hogy anya itt befejezett mindent, folytatta az idegesítő szövegét:
-Sosem gondoltam volna, hogy 20 évesen kurvát csinálsz magadból!-vágta hozzám újabb bántó szavait.
Lehidalva álltam Louis mellett, majd egy ismeretlen....